Szeretem Kazincbarcikát. Olyan, mint a magyar narancs: kicsi, sárga (helyett szürke), de a miénk. Csak azt nem szeretem, hogy okos, racionális városépítés helyett már lassan 20 éve csak tökölés zajlik. Ezt most untam meg. Mivel ebben a kisvárosban az észérvek helyett már régóta a politika az úr, ezt a formát tartom az egyetlen lehetséges és magamra nézve biztonságos megoldásnak a pártoktól független városlakó véleményének kifejtésére, így hát neki kezdek. A közvetlen lökést pedig az adta, hogy ma, 2007. december 29-én találtam meg a postaládámban polgármesterünk elszámolás című kiadványát. Hát akkor számoljunk!