Ma nem nagyon szeretnék sem akadémiai színvonalú, sem feneketlen mélységű bejegyzést írni, de tegnap késő este odakapcsoltam a Városi Televízióra (bocsánat, KVTV most már, marha szellemes a kávészem logóval - olyan hatéves koromban röhögcséltem ilyen poénokon). Az álom azonnal kiment a szememből, mert olyan műsort, mint a "Polgármesteri fogadóóra" a legsötétebb szocializmus idején láttam legutóbb...

A tévések védelmében mondom, hogy ekkora baromság (ami szakmailag is a béka alatt van) maguktól nemigen jutna eszükbe. A műsorról, azok kedvéért, akik nem látták: Szitka polgármester úr ül a hivatali dolgozószobájában és a nézők telefonon kérdezik. Bravó! Igazi baromság: rádiós műsor a tévében. Főhősünk érdeklődve meghallgatja a kérdést és utána egy-két mondattal érintve a felvetett témát, átcsap népművelésbe. Elmondja, hogy az önkormányzat szerint mit kellene a kedves nézőnek gondolnia. És ez még csak a probléma egyik fele. A másik az, ahogyan mondja... Körmondatok, kuszaság, mellébeszélés. Néha olyan érzésem támad, mintha a jóemlékű Torgyán doktort jelent volna meg fiatalabb és jóval silányabb kiadásban. (Ugyanis ő arról volt híres, hogy bármiről kérdezték az újságírók, úgyis azt mondta el, amit akart...)

Az ember mindig azt hiszi, nincs már lejjebb... Aztán mégis van. Csak jó lenne már megfordulni a lovon! A helyi médiára költött pénz a választók adóforintjaiból származik, ezért legalábbis gusztustalan az ő agyuk mosására használni. Tessék már békén hagyni a helyi tévét, újságot! Lenne ott szakértelem ettől jobb műsorok készítésére is, ha hagynák... Mi meg szívesebben néznénk olyan műsorokat, ami nem csak a városháza szócsöve, hanem az ügyek színét és fonákját is elénk tárja. Amíg ez nem megy, marad a blogolás...