Miközben törölgetem a szemem a meghatottság könnyeitől (ugyanis Péterünk, polgármesterünk visszautasította a jutalmat – mielőtt földig hajolnánk e nagylelkűség előtt, azért jó ha tudjuk, nem véglegesen. „Kifejtette: olyan horderejű kérdések következnek az elkövetkező időszakban a munkájukban, hogy csak azoknak a megnyugtató lezárása, kezelése után tartja aktuálisnak a jutalmazás kérdését.” – forrás:www.boon.hu), csak megakad tekintetem a tegnapi testületi ülés egy gyöngyszemén…

Képzeld, kedves olvasó! Módosították a helyi ebrendeletet! Már épp kezdenék örvendezni, hogy nem volt hiábavaló mások és talán a mi szócséplésünk sem itt, ezen a blogon… Aztán lehervad a mosoly az arcomról: a módosítás mindössze annyi, hogy az egyik kutyafuttató visszakerült a Völgy-parkba (a Városháza mögötti területre). Ennyire futotta.

Arról semmi hír, hogy a tiltott fajták jegyzékére bárki vetett egy pillantást, vagy felmerült volna a rendelet nagyobb léptékű újragondolásának ötlete (mint korábbi bejegyzésemben írtam, sok sebből vérzik a rendelet és az előkészítés során nem nagyon bíbelődtek a rendelet megalkotásához szükséges tények, adatok beszerzésével…)

Az egész arra a történetre emlékeztet, amit valaha nagyapám mesélt: kisfiúként elment a falusi ruhakereskedőhöz édesanyjával első öltönyét megvenni. Nem volt túl nagy választék, így nem is volt pont rá való ruha. A kereskedő felpróbáltatott vele egy öltönyt, amibe belebújva rögtön érezte, igencsak bő még rá. Ennek a véleményének édesanyja is hangot adott, mire a kereskedő hátul összefogta a zakót és megmutatta, hogy elölről milyen jól néz ki. Utána megfordította a gyereket, elöl fogta össze a zakót és a hátát mutogatta emígyen: nézze nagyságos asszony, milyen jól áll ez a ruha a gyereken!

(Azért egy kisebb piros pontot beírok a képviselőknek és a városvezetőknek, hogy eljutott — még ha csak kis részben is — a nép hangja a fülükig. Ezt kellene folytatni és akkor talán eljuthatnánk addig, hogy a fontosabb döntések előtt a nyilvánosság bevonásával meg lehetne vitatni az elképzeléseket... Ehhez nyújt jó lehetőséget például ennek a blognak az olvasgatása is...)