Bekövetkezni látszik az, amitől a józanabbul gondolkodók már régóta tartanak (és engedtessék meg, hogy magam is ide soroljam...)
A Tesco idetelepülése és ifjú városvezetőink efelett lejtett örömtánca kapcsán már megemlékeztem arról, hogy talán korai az öröm, mert 1990 óta semmiféle jelentős termelő beruházás nem létesült a városban. A pénz csak ment, de nem jött (lásd.: Berente).
És most bejelentették az 550 fős létszámleépítést a BC Rt-nél. Nagyon sajnálom - már előre - azokat, akik ennek kapcsán munkanélkülivé válnak. Ugyanakkor csak pislogok azon a naivitáson - vagy inkább a fejek homokba dugásán - aminek eredményeképpen most aláírást gyűjtenek, elkezdtek rajzani a politikusok is rendesen. Felemelte szavát Szitka polgármester és Gyárfás Ildikó képviselő asszony is.
A kérdés csak az: hol voltak ezek a hölgyek/urak (és persze elődeik) 1990 óta? Miért nem kezdték el a lobbizást akkor, amikor még nem égett a ház? Miért kellett megvárni, hogy a 90-es évek elején annyira lesajnált Ózd is elhúzzon mellettünk: számos jelentős ipari beruházás létesült, kihelyezett főiskola kart is sikerült odacsábítaniuk és még sorolhatnám.
Szóval egy évek óta egyirányba mutató folyamat végkifejlete (erősen reméljük, hogy ez már valóban a végkifejlet, és nem lesz még ettől is rosszabb) közeleg, és most hirtelen mindenki felébredt csipkerózsika álmából. Szomorú, nagyon szomorú. Hol tetszettek lenni eddig?
Nincs újabb 20 évünk a kísérletezésre, az impotens próbálkozásokra. Azt szeretném, ha befolyásos politikusaink végre el tudnák hitetni elvbarátaikkal (ki-ki a maga oldalán), hogy a Budapest végét jelző tábla után is van élet. És keleti irányban is...
