Egy kis szilveszteri-újévi pihenő után ma megpróbálom befejezni örvendezésemet az Elszámolás 2007 című míves kiadvány kapcsán, hogy aztán fajsúlyosabb témákra is rákanyarodhassunk...

A "Városfejlesztés" fejezet sem okoz "csalódást", hiszen itt is nagyívű elképzelések jelennek meg, általánosságokban megfogalmazott formában. Nem sok konkrétummal traktál bennünket polgármester úr. És sajnos itt is azt látom, hogy az előkészítési szakaszban valahogy elmaradt — divatos szóval — a társadalmi vita. Szerintem városunk lakóinak egy számottevő részét érdekelné, hogy merre szeretne és merre fejlődhet Kazincbarcika? Némelyeknek talán még ötletei is lennének, esetleg tanácsai... Persze a lendület is fontos, de ha ez még némi tapasztalattal, tudással is vegyülne! Talán a helyi értelmiségből is jóval többet "ki lehetne hozni", azért nem mindenki sültbunkó itt sem...

De végre jöjjenek az igazi kedvenceim: polgármester úr külön fejezetet szentel a 26-os út fejlesztésének. Örülök neki, de azért túlzásokba ne essünk, különösen így: "Ez közös sikere az MSZP-nek és Kazincbarcika városának, hiszen ez a döntés egy hosszú és összehangolt lobbyfolyamat eredményeképpen születethetett meg."

Ajaj, ez kicsit erősre sikeredett! Kazincbarcika idősebb lakói jól emlékeznek a 80-as évek elejére, amikortól visszatérő — jópárszor beígért — téma a 26-os út négysávúsítása. Azt azért szögezzük le, hogy 1990 óta 2x4 év állt volna rendelkezésre a jobboldali és több, mint 2x4 év a baloldali kormányok meggyőzésére, hogy az ország nem csak a "Budapest vége" tábláig tart... Magyarul: örömtáncot fogok lejteni, amikor átadják az új utat, de csak akkor. Szerintem a városvezetők is várjanak addig... Egymás  vállának veregetésével meg pláne.

És az igazi darázsfészek a kórház ügye. Kedves Olvasók! Bizonyára sokakat vitára fogok ingerelni a következőkkel, de megpróbálok csak a tényekre szorítkozni, "elemelkedni" különböző érdekcsoportok véleményétől és különböző szociális, stb. megfontolásoktól.

Tehát: a kórház szarban van és valahogy oda jutott. Emiatt valamit lépni kell, hiszen azt senki sem gondolhatja komolyan, hogy a gonosz egészségügyi miniszter néni direkt kitolásból hozott olyan szabályokat, amivel a kazincbarcikai kórházat jól gallyra vágja. Csak hát a kapitalizmus a vállalkozói szférában is úgy működik, hogy mindig változik valami, amire meg mindig reagálni kell valamit, hogy talpon maradjon a vállakozás. Hát ez a reagálás hiányzik jópár éve, szerintem. Azt is szögezzük le, hogy valamit kell csinálni ezzel — a minden eresztékében recsegő-ropogó — egészségügyi rendszerrel. Tovább megyek: már 1990-91-ben hozzá kellett volna kezdeni ehhez is (meg több más pénzpazarló rendszerátalakításához is), de az akkori történészekből, jogászokból álló kormány és parlament pont az ilyen konkrét és praktikus döntésekben bizonyult e leggyengébbnek és azóta sem vállalta fel senki, hogy nekikezdjen. Persze arról jó lenne egy értelmes és szakszerű vita, hogy valójában a mostani katasztrofális egészségügyi rendszert milyenné kellene átalakítani... És mielőtt bárki oktalanul — az országos sajtóban e témában harsogó jobb/baloldali politikusok szövegeitől bevadulva — billentyűzetet ragadna, inkább menjünk tovább!

A Városi Kórház tehát évek óta több száz milliójába kerül a városnak, miközben sokan inkább elmennek szülni, sebészeti műtéteket elvégeztetni más kórházakba... Valamit tényleg lépni kell. Abban persze (a háttéradatok pontos ismerete nélkül) én sem vagyok biztos, hogy a működtetésbe adás az egyetlen reális megoldás. Mégis talán ez a fejezet sikerült a legtényszerűbbre a kiadványban...

Ahogy írom ezeket a sorokat, rájöttem, hogy ebben a terjedelemben ezt nem lehet tisztességesen kitárgyalni a kórház ügyét, majd később írok egy külön postot erről.

Egyébként sajnálattal vettem észre, hogy az önkormányzat weblapjáról eltávolították azt a szakértői jelentést, amit mindenképpen ajánlottam volna a kedves olvasók figyelmébe. Én áttanulmányoztam, és bizony sok mindenen elgondolkodtam, ezért is érzem fontosnak, hogy külön is beszéljünk erről. Ha valakinek meglenne a jelentés, netán valaki olvasná ezt a kérést a hivatalosságok részéről, örülnék, ha belinkelné az anyagot vagy visszakerülne a város honlapjára. Érdekes olvasmány, az elmúlt hónapok kórházügyben történt eseményeit eléggé érdekes megvilágításba helyezi.

De térjünk vissza a kiadványhoz, amelynek 4. oldalán Sztupák Péter alpolgármester — mint a munkahelyteremtés helyi apostola  — mosolyog ránk. Az ő képe egyébként jobban sikerült, mint a polgármester úré, ezt el kell ismerni.

Ugyanakkor azért az ő írásában is találok jópár fogáspontot. Az egyik: városunkban a rendszerváltás óta nem telepedett meg egyetlen valódi termelő beruházás (ennek nyilván a legkisebb mértékben a jelenlegi önkormányzati vezetők az okai), viszont kereskedelmi beruházások folyamatosan érkeztek ide. Éppen ezért a Tesco idetelepülését nem kellene ilyen kitörő örömmel üdvözölni, különösen akkor nem, ha azt hallja az ember, hogy a nagyáruház személyzeti politikája az, hogy helybélieket csak elenyésző számban alkalmaz, nehogy összejátsszon a vásárlókkal. Mondom, ezt hallani! Ezt a szóbeszédet persze erősíteni látszik az a tény, hogy többszöri látogatás után is csak alig-alig látok ismerős, barcikai arcokat a személyzet tagjai között.. Ennek fényében nekem kissé nagyvonalú gesztusnak látszik az ötéves iparűzési adó kedvezmény.

A másik utalás a Mátyás király út végén épülő Plusz áruházra vonatkozik, amelyikről pedig az a szóbeszéd járja, hogy a "Péterek" a befektető-képviselőjének-közvetítőjével (állítólag valamiféle hasonlóan áttételes ügylet ez...) való tárgyalások során igen serénynek, egyesek szerint "motiváltnak" mutatkoztak. Rossz az, aki rosszra gondol. Szerintem azért érdemes lenne átgondolni, kell-e nekünk ennyi kereskedelmi egység? Valakinek azért dolgoznia, termelnie is kellene...

Azt azért remélem, hogy ennek az áruháznak nem borulunk a Tescoéhoz hasonló adókedvezménnyel a nyakába... Azt is mondják, hogy a helyi vállalkozók elég rossznéven vették ezt a kedvezmény, mivel egy átlagos helyi kisvállalkozás — aki tényleg teremtett néhány/néhány tucat munkahelyet — fizeti az iparűzési adót, ha van olyan ostoba, hogy saját ingatlanban működjön, akkor építmény adót is. Egy ismerős meséli, hogy az alig 50 MFt-os árbevételű cége csak a városnak befizet évi 1-1,5 MFt-ot az állami adókon kívül... De ha már adókedvezmény a Tesconak: remélem kikötötték, hogy az öt év eltelte után itt, helyben kell a kazincbarcikai áruház után iparűzési adót fizetniük (ugyanis az adótörvények szerint ezt fizetheti a székhelyén — ami nekik Budaörs — vagy megosztva az egyes telephelyek között...). Kíváncsi lennék, hogy erre gondoltak-e döntéshozóink?

Végül legyünk némiképp méltányosak: én leszek az első, aki tapsolni fog, amikor az új ipari parkban eléri az új munkahelyek száma mondjuk az 500 főt. Legyen ez egy minimális cél, tessék a képzeletemet túlszárnyalni...