Mint a blog leírásánál is utaltam rá, az "Elszámolás 2007" című kiadvány volt erős érzelmi felindulásom kiváltója, ennek hatására hoztam létre ezt a blogot.

Néhány alapvetés:
- nézőpontom nem pártpolitikai jellegű (ha vulgáris akarok lenni: sz***ok a pártokra), egyszerűen városunk és a városlakók pártján állok;
- nem szeretnék pártoskodó, rasszista vagy bármilyen más jellegű IQ mentes kommenteket;
- abban a reményben indítom ezt a blogot, hogy olyan kazincbarcikaiak (vagy a város iránt érdeklődők) fogják olvasni, akik pártoktól függetlenül szeretnék, ha fejlődne, prosperálna ez az egyébként jó adottságokkal rendelkező, szebb jövőre érdemes kisváros.

Szóval elszámolás: engedje meg a tisztelt olvasó, hogy eme míves kiadvány értékelése előtt egy kis időutazásra invitáljam (különösen azok kedvéért, akik nem járatosak kicsiny városunk dolgaiban).

Rövid jobb, hosszú bal: 1990-től a mostani — Szitka Péter — a harmadik polgármesterünk. Az első ciklusban — az országos politikai hangulatnak megfelelően — jobboldali polgármestert választott az önkormányzat képviselő testülete, Ludányi Attilát. Ennek a ciklusnak talán a legjellemzőbb jelzője a túlélés és a válságkezelés volt, ettől mélyebb nyomokat nem hagyott a városlakókban (persze némelyek ma is emlegetik a polgármester titkárnőjének kínos teherbeesését és az azt követő kisebb botrányt... de hát a hosszú, áttúlórázott esték feszültségét csak oldani kellett valahogyan.)

Aztán következett 3 cikluson át dr. Király Bálint - szocialista színekben, őt már a "nép" választotta. Erre az időszakra kettősség jellemző: ekkor sikerült befejezni a tizenöt éve húzódó uszoda beruházást, ekkor indult el a város főutcájának - az Egressy útnak a rehabilitálása és több más fejlesztés is. Ugyanakkor erre az időszakra datálható a helyi nagyvállalat — a Borsodchem Rt. — és a város "elhidegülése", Berente leválása (évi 500-600 milliós iparűzési adóval együtt...) és sok más mellett a tétovázás olyan ügyekben, amelyek időben történő kezelése lényegesen jobb helyzetbe hozhatta volna a várost a jelenleginél (a kórház eladósodása és elhibázott felújítása, az önkormányzati intézmények átszervezésének elodázása, stb.)

Ezzel az örökséggel vágtunk neki a 2006. évi önkormányzati választásoknak. Az előző másfél évben a regnáló polgármester és pártja (némi országgyűlési képviselői segítséggel) összerúgta a port. A felek egymásnak ellentmondó verzióiból az hámozható ki, hogy dr. Király Bálintot félre akarták állítani, mivel kellett a funkció az országgyűlésből hazai vizek felé kacsingató Szitka Péternek. A tálalás nem sikerülhetett valami fényesen, mert polgármesterünk szakított pártjával és némi — a helyi pártpalettán való — körbekínálkozás után végül függetlenként vágott neki a választásoknak, ahol vesztett (pozitív megközelítés: ezüstérmes lett :)) A nyertes Szitka Péter, aki a helyi szocialistákkal karöltve Bakács Tibor Settenkedőtől Rúzsa Magdiig és a helyi médiáig mindent bevetett a kampányban. Azért a korteskedés során voltak mélypontok: jöttek, mentek a röplapok, nyilatkozatok, fizetett újságcikkek mindkét fél részéről (ekkor kellett volna helyi laptulajdonosnak lenni...)

A helyi ellenzék bénázását jól mutatja, hogy immár négy cikluson keresztül nem sikerült olyan jelöltet állítani, aki megszoríthatta volna a szocialisták aktuális jelöltjét (általában minimum 20 % különbség volt a győztes szocialista jelölt és az ellenzék legjobb szereplője között...) Mi lehet ennek az oka? Talán ugyanaz, ami az országos politikában is meghatározó: sikerült olyan mélységekbe küzdenie magát a helyi politikának, hogy jó képességű, tiszta kezű, felkészült ember nem nagyon vágyik a helyi politika közelébe (és hát a helyi politika sem nagyon keresgéli az ilyeneket).

Ismerik a viccet? Egy autószervíz falán a következő felirat olvasható: mi olcsón, jól és gyorsan dolgozunk. Ezekből Ön kettőt választhat... (Kazincbarcikán többnyire csak egyet...)

Szóvel reménykedtünk, hogy jönnek a fiatalok. Hát jöttek. Már az első hónapokban nagy-nagy csörtetéssel. Reménykedtünk, hogy majd rájönnek, az elefánt nem való a porcelánboltba. Úgy látszik, az egész pályás letámadás Fideszes ideáját sikerült az ifjú politikusok nagyobb részének magáévá tennie. És azóta tart a meccs, főleg verbális síkon. No de itt az "Elszámolás 2007" (majdnem leszámolást írtam, végül is nem lőttem volna nagyon mellé). Az örömkönnyeket törölgetem a szemem sarkából, hogy a saját adómból csináltak nekem egy kiadványt, amiben Szitka Péter elmagyarázza, hogy minden kafa itten, és hogy az, ami innen a kisember szemszögéből, a béka alól semminek látszik, az igenis valami...

Na ennyit mára, legközelebb részletesen beszámolok a Le/elszámolás kiadvány alapos tanulmányozásának eredményeiről.